A Sacré-Szív bazilika előtti tér, páratlan kilátás Párizsra

A Sacré-Cœur előtti tér gyakran egy pihenőpont, akár a domb megmászása után, hogy újra lélegzethez jussunk, akár egyszerűen azért, hogy gyönyörködjünk Párizs látképében, vagy még a bazilika látogatása előtt.
A Sacré-Cœur-bazilika előtti tér: egy megálló a bazilika főbejárata előtt
A bazilika majdnem pontosan dél felé néz. Valójában a tér és a bazilika a párizsi Notre-Dame-ral szemben áll. Nem véletlenül, hiszen a bazilika Jézusnak van szentelve, míg a Notre-Dame Mária, az anyja emlékének. A két épület így szembenéz egymással távolságból.

A Sacré-Cœur-bazilika előtti tér panorámás kilátása Párizsra

Természetesen a panorámás kilátás Párizsra a bazilika előtti térről nem a legpompásabb a fővárosban. Azt, amit például az Etoile diadalív tetejéről láthatunk, sokkal lenyűgözőbb, de a Sacré-Cœur előtti térről is gyönyörködhetünk a bazilika déli homlokzatában és lószobrainak látványában… és ezt nyugodtan megtehetjük a lépcsőről, ha a forgalom engedi.

A Sacré-Cœur előtti tér és az utcai előadások

Valóban, a turisták tömege vonzza a utcai előadókat, akik közül sokan profi vagy amatőr művészek, mint például zsonglőrök, bábjátékosok vagy utcai árusok. Ezek a rendezvények főként a parvisen összpontosulnak, de a Haut-Montmartre utcáiban is találkozhatunk velük.

A parvis és a bazilika külső része

A bazilika építésze Paul ABADIE volt, de hat építész váltotta egymást, hogy ötven év alatt befejezzék az épületet. Az alapkövet 1875-ben rakták le, de a talajproblémák miatt a kripta építését csak 1878-ban, a bazilikaét pedig 1881-ben kezdték meg. 1914-re minden készen állt a felszentelésre – beleértve a harangtornyot, amelyben a „Savoyarde”, egy 19 tonnás harang lakott –, de az első világháború (1914–1918) a ceremóniát 1919. október 16-ára tolta ki. Az épületet hivatalosan 1923-ban fejezték be, amikor a belső díszítés, köztük az apszis mozaikjai is elkészültek. Az 1930-as években kezdték el építeni a melléképületeket, a sekrestyét, az irodákat és egy hálótermet a zarándokok fogadására. A bazilikát végül csak a második világháború után fejezték be, amikor a bombázások megsemmisítették az üvegablakokat. „Összességében a munka hatszor többe került a tervezettnél, és több mint fél évszázadig tartott.”

A bazilika román–bizánci stílusa és jellegzetes fehér kövei

Ellentétben a középkori templomokkal (például a párizsi Notre-Dame gótikus stílusa, 1163–1240), ez a stílus a konstantinápolyi Hagia Szophia, a velencei San Marco-bazilika vagy a ravennai bazilika mintáit követi.
A külső köveket, amelyeket „Château-Landon” néven ismernek, a Seine-et-Marne megyei Souppes kőbányájából származó kőből faragták. Jellemzőjük, hogy rendkívül kemények, finom szemcséjűek, és esővíz hatására kifehérednek.
Bazilika, kupola és dóm méretei
Bazilika: hosszúság 85 méter – szélesség 35 méter
Dóm: magasság 83 méter
Kupola: magasság 55 méter, átmérő 16 méter
A bazilika előtti térről egész Párizs belátható. A 200 méternél magasabbra nyúló dóm megmászásával 50 kilométeres körzetben elterülő tájat csodálhatunk meg. Így ez Párizs legmagasabb pontja a Tour Eiffel után (amelyet egyébként 1889-ben építettek!).
Szent Szív-bazilika
Felszentelésekor a templom basilica rangot kapott, így zarándokhely lett.
A Krisztus szíve az Eucharisztia (mise) misztériumában imádott. Az áhítatos ima egyben a eucharisztikus misztérium előkészítése és folytatása is.

Ez egy folyamatos könyörgés az egyházért és a világért. 1885 óta hívek – férfiak, nők és gyermekek, mindenféle hátterű emberek – váltják egymást a bazilikában, hogy megszakítás nélkül, nappal és éjjel imádkozzanak. Ez a küldetés, amelyet a bazilika felszentelésekor kapott: állandó közbenjárás az egyházért és a világért.

A Sacré-Cœur-bazilika belseje

A belső tér is római-bizánci stílusú, amely a „Isten háza” számára harmóniát és békét sugároz. A fény és a részletek a liturgikus ünnepek és a Szent Sákramentum imádatának színhelye, a kórus felé vonzzák a tekintetet.
A nagy mozaikot 1900 és 1922 között készítették.
A színes üvegablakokat 1903 és 1920 között szerelték be, ám 1944-es bombázások során megsemmisültek, majd 1946-ban újjáépítették.
A nagy orgona Cavaillé-Coll műve.