Théâtre des Champs-Élysées, a klasszikus zene élményéhez nélkülözhetetlen helyszín
A Champs-Élysées színház a párizsi 8. kerületben, a Montaigne sugárút 15. szám alatt található, és 1913. április 2-án nyitotta meg kapuit. A Champs-Élysées sugárúthoz közvetlenül közel fekszik.
A Champs-Élysées színház és tulajdonosa, a kissé szokatlan módon
A szokatlan paradoxon: a Champs-Élysées színház, amely magánszínház, 1970 óta a Pénzügyi és Szociális Alap (a közpénzek kezelésével és közberuházások finanszírozásával foglalkozó állami intézmény) tulajdonában áll. Az intézmény a színház tulajdonosa (Montaigne sugárút 15., amely magában foglalja a Maison Blanche éttermet és a Le Manko kabaré-éttermet), és a színház pénzügyi egyensúlyának biztosításában is a fő mecénás.
A 1913-ban épült épület egyszerű, szigorú stílusával az art déco építészet első képviselői közé tartozik. Az épület tervezői Auguste Perret, Antoine Bourdelle és Henry Van de Velde voltak.
Egy színház, három terem
A épület valójában három teremből áll: a Champs-Élysées színház (1905 férőhely), a Champs-Élysées vígjáték (601 férőhely) és a Champs-Élysées stúdió (230 férőhely).
A színház belső díszítése néhány Bourdelle-művet (bronzok és freskók) foglal magában. A kupola díszítését Maurice Denis készítette (1910–1912): *Görög tánc*, *Opera*, *Szimfónia*, *Lírai dráma*, amelyeket *Kórus*, *Zenekar*, *Szonáta* és *Orgona* című medálok választanak el.
A Édouard Vuillard, Ker-Xavier Roussel, Jacqueline Marval és Raphaël Drouart festők is hozzájárultak a díszítéshez.
Érdekesség: az Államtanács 1994. december 16-án úgy döntött, hogy az épületben, a színházzal közösen működő étterem 1000 m²-es bővítéséhez építési engedélyre van szükség, nem csupán egyszerű bejelentésre. Ezt azonban soha nem hajtották végre. Az étterem tehát adminisztratív szempontból továbbra sem létezik.
Egy kiemelkedő helye a klasszikus zenének
A Théâtre des Champs-Élysées a Salle Pleyel, a Cité de la musique és a Salle Gaveau mellett a klasszikus zene egyik kiemelkedő helye Párizsban. Számos külföldi szimfonikus zenekar adott itt koncertet. A Francia Nemzeti Zenekar jelenleg itt működik rezidensként.
Ebben a teremben két világhírű alkotás váltott ki botrányt: az első a Igor Stravinsky *A tavaszi áldozat* című művének 1913. május 29-i világpremierje volt Pierre Monteux vezényletével, amely hatalmas felzúdulást keltett. A nézők ököllel estek egymásnak. A második az első „kevert” zenei mű (hangszerek és elektroakusztikai eszközök számára) 1954. december 2-i bemutatója, Edgard Varèse *Sivatagok* című darabja volt, Pierre Henry magnószalagokkal, Hermann Scherchen pedig vezényletével. A közbeiktatott részek által kiváltott sokk füttyögést, nevetést és kifütyülést váltott ki. A botrány a *Tavaszi áldozat*éval vetekedett, amely 41,5 évvel korábban zajlott.
Jóval később, 2012. április 26-án Kurt Masur, a Francia Nemzeti Zenekar (amelynek tiszteletbeli zenei igazgatója volt) vendégeként a Théâtre des Champs-Élysées-ben vezényelt egy műsort, amelyet élőben közvetített a France Musique. A színpadon megbotlott, jóllehet egy biztonsági korlát védte, és a nézőtér első sorai előtt hátrazuhant. Mentővel a Georges-Pompidou kórházba szállították, ahol a vizsgálatok kisebb sérüléseket állapítottak meg.
Joséphine Baker, a *La Revue nègre* és a Champs-Élysées Színház
1925-ben anyagi nehézségek miatt a nagytermet varietészínházzá alakították át, és októberben már új attrakciót mutattak be: a *Black Birds* című előadást és a *La Revue nègre* táncosait. Közöttük egy fiatal fekete nő, akit csupán egy zöld tollszoknya fedett, rövidre vágott haját pedig a fejéhez lapította, óriási szenzációt keltett. Ő volt a táncosnő, Josephine Baker.
Néhányan botrányosnak találták a merészségét. Robert de Flers újságíró ezt írta: „Gyorsabban visszaesünk majmokká, mint ahogy onnan feljöttünk.” Bakernek azonban voltak csodálói is. Közöttük Pablo Picasso festőművész, aki egész Európában ismertté tette.
Saint-Louis-ban, Missouri államban született, fehér anyától és fekete apától, Josephine Baker a tánc révén emelkedett ki a sorscsapásokból.
A Comédie des Champs-Élysées második előadóterme
A színházat 1913. április 3-án avatták fel *L’Exilée* (A száműzött) című Henry Kistemaeckers-művel, melyet követően Jean Bastia *En douce* című revüje következett, Mistinguett főszereplésével. 1914-ben Paul Claudel *L’Annonciation faite à Marie* című darabjának felújítása került színre, melyet Lu rendezett. Azóta a színház a vígjátékoknak szentelt.
1926 júliusában itt mutatták be Franciaországban Lotte Reiniger *A herceg Ahmed kalandjai* című német filmjét, egy úttörő animációs művet.
A Champs-Élysées Stúdió: egy kísérleti színház
1923-ban Jacques Hébertot igazgató úgy döntött, hogy a Montaigne Galériát – ahol kiállításokat rendeztek (köztük Modigliani első kiállítását és a dadaizmus első eseményeit) – egy kísérleti színház termeivé alakítja át. A Champs-Élysées Stúdiót Louis Jouvet kapta meg művészeti vezetőként, majd Kommisarjevszkij, végül pedig Gaston Baty 1924. március 28-tól 1928. április 14-ig.
1966 óta a Comédie des Champs-Élysées igazgatói: Claude Sainval, Guy Descaux, Jacqueline Cormier, Michel Fagadau (aki 1997-től 2005-ig Viviane Elbaz-csal együtt dolgozott) és Stéphanie Fagadau-Mercier.