Franciaországi sztrájkok szeptember 18-án, nyolc nappal a szeptember 10-i sztrájkok után, és tíz nappal Bayrou-kormány bukása után nem ez kissé túlzás? Ezúttal a CFDT indította el a felhívást, amit azonnal követtek a közlekedési szakszervezetek is. Tehát ez egy szakszervezetek által szervezett sztrájk, szemben a szeptember 10-i eseményekkel, amikor a szociális hálózokon keresztül hívták ki a munkavállalókat. A szakszervezetek szeptember 18-i országos sztrájkot és tüntetéseket hirdettek meg, hogy tiltakozzanak François Bayrou austerity intézkedései ellen, annak ellenére, hogy kormányát már leváltották.
Turistaként, ha szeretne többet tudni a Franciaországban zajló sztrájkokról, kattintson a „Sztrájkok Franciaországban: hatás a turistákra & utazási zavarok Párizsban – mit tegyünk? – szállítási és múzeumi jegyek visszatérítése” linkre.
Mik a követelések?
A követelések nagyjából ugyanazok maradtak, különösen a köztisztviselők és a közszféra dolgozóinak részéről, akik a mozgalom fő szervezői: a közalkalmazottak túlzott munkaterhelése, bérnövekedés, elismerés, 60 vagy 62 éves nyugdíjkorhatár stb. Példaként, itt vannak a CGT-Közszolgálati szakszervezet követelései:
- a közszolgálati és közpolitikai feladatoknak megfelelő költségvetési források biztosítása;
- köztisztviselői állások teremtését célzó intézkedések a bizonytalanság elleni küzdelem, a munkakörülmények javítása, a közszolgálati feladatok hatékonyságának növelése, a szükségletek kielégítése és a szolidaritás erősítése érdekében az egész ország területén;
- a bérek és a bérskálák általános emelésére vonatkozó intézkedések;
- végre a nők és férfiak közötti bér- és szakmai egyenlőség megvalósítását célzó intézkedések;
- a betegszabadság alatti 10%-os fizetéscsökkentés eltörlése;
- a köztisztviselők szociális védelmére és szociális intézkedésekre vonatkozó jogok biztosítása;
- magas szintű szociális védelem és a nyugdíjkorhatár 64 évre történő emelésének tervének elvetése;
- adójogi igazságosság, a nagy vagyonok és a nagyon magas jövedelmek megadóztatását célzó intézkedések bevezetése, a osztalékok szabályozása és a vállalatoknak nyújtott támogatások szigorú feltételekhez kötése.
Mely szektorokat érinti a legjobban a szeptember 18-i sztrájk Franciaországban?
Ez egy egységes szakszervezeti felhívás, melyet a CFDT, a CGT, az FO, a CFE-CGC, a CFTC, az UNSA, az FSU és a Szolidaritás nevű szakszervezetekből álló nemzeti szakszervezeti szövetség koordinál. Ez azt jelenti, hogy az egész országot és a szeptember 18-i napot egy tömeges, egységes szakszervezeti mozgalom fogja meghatározni.
A leginkább érintett ágazatok: a közlekedés, az energiaipar, a nevelésügy, változó részvételi arányokkal és kiszámíthatatlan akciókkal, amelyek közvetlenül vagy közvetve állami vagy állami tulajdonú vállalatokra is kihatnak. Ennek következtében az egész gazdaságra (mind a köz-, mind a magánszférára) jelentős hatással lesz, különösen a közlekedésben és a közszolgáltatásokban. Aggodalomra ad okot egy közel teljes működésképtelenség, illetve a magas távolmaradási arány kezelése a közszolgáltatásokban.
Gyakorlati tanácsok Franciaországban szeptember 18-án tartandó sztrájkok idején
- Időben tájékozódjon:
- BKV.hu (metró/busz)
- MÁV.hu (vonatok)
- Bison Futé (közúti forgalom).
- Vásároljon szeptember 17-én estig.
- Töltse le a mobilitási alternatívákat kínáló alkalmazásokat (Vélib’, Dott, Tier, BlaBlaCar Daily).
- Ha hosszú távú utazásra készül, előzze meg és induljon el a megelőző napon vagy a sztrájk utáni napon.
A sorozatos sztrájkok fő oka: a munkaidő
Ezeknek a sztrájkoknak közös jellemzője a jövedelmek szintje. De ahhoz, hogy növeljük a jövedelmeket – a nemzetgazdaság gazdagságát –, többet kell dolgozni. Franciaország jelentős lemaradásban van más európai országokhoz és hasonló gazdasági szinten lévő nemzetekhez képest.
- Franciaországban a munkahetek száma 35 óra, ám ez évente, szabadságok és munkaszüneti napok levonása után csupán 1 660 órát tesz ki egy dolgozóra. Ez körülbelül három héttel kevesebb, mint Németországban, ahol az európai átlagot jelentő 1 790 órával számolhatunk.
- A nyugdíjkorhatár Franciaországban jelenleg 64 év, annak ellenére, hogy az elmúlt években a szakszervezetek hevesen ellenezték ezt a lépést – ám ez mégsem vonatkozik mindenre, mivel vannak, akik még mindig 55 vagy 58 évesen vonulnak nyugdíjba. Más európai országokban a nyugdíjkorhatár már 67 év, sőt ennél is magasabb. Nyilvánvaló tehát, hogy egy német vagy holland munkavállaló életszínvonala 15%, illetve 35%-kal magasabb, mint egy franciaé.
- Franciaország foglalkoztatási rátája az Európai Unió átlaga alatt marad (68% a 70%-kal szemben). A különbség különösen szembetűnő a leggazdagabb országokkal, például Németországgal (77%), Hollandiával (82%) vagy az északi országokkal szemben.
- Összességében Franciaországban körülbelül 2,3 millió plusz munkahely lenne, ha a foglalkoztatási ráta elérné az európai élvonalbeli országokét.
- Végül, 2024-ben egy lakosra vetítve mindössze 666 munkaóra jut – ez az OECD-országok közül az egyik legalacsonyabb érték, ahol az átlag 770 óra körül mozog.
Érdemes azonban hangsúlyozni, hogy míg a bérből élő dolgozók évente csak 1 660 órát dolgoznak, a magánvállalkozók több mint 2 100 órát, azaz 25%-kal többet, miközben a jóléti állam alig nyújt nekik segítséget, gyakran alacsonyabb jövedelemmel. De vajon hányan vannak?
A sztrájkok második oka: a szabadidős életmód
A sztrájkok másik oka valószínűleg abban keresendő, hogy sok francia életvitele erősen a szabadidős tevékenységek köré épül, miközben a munka iránti fegyelem hiányzik. A hosszú szabadságok, munkaszüneti napok és hétvégék utazásra ösztönöznek, ami gyakran túlzott kiadásokhoz és takarékossági képesség hiányához vezet. Mindez alacsony munkabírásban (betegség miatt való hiányzás, jogosulatlanul, vagy a következő hétvége előkészületeivel való foglalkozás), valamint kiegészítő jövedelem iránti igényben mutatkozik meg.
A sztrájkok harmadik oka: a jóléti állam egyes csoportok számára
1945 óta a franciák védett környezetben élnek, ahol úgy tűnik, mindent joguk van igénybe venni: különböző segélyek tucatnyi formája, kontroll nélküli támogatott tevékenységek, szociális biztonság különböző formái. Például egyetlen francia sem tudja megmondani, mennyibe kerül egy orvosi vizit vagy egy kórházi kezelés: minden kiadást közvetlenül fedeznek, és soha nem látják a számlákat – ami azt a látszatot kelti bennük, mintha majdnem ingyen lenne, és felmenti őket minden levonás alól! Hány tonna felhasználatlan gyógyszer kerül évente a szemétbe?
Ezek közvetlen költségek, de hatalmas adminisztrációt is igényelnek: 30 millió aktív korú ember, akik közül 25 százalék a közszférában dolgozik (5,7 millió), átlagosan 1632 órás éves munkavégzéssel és 2527 euró átlagjövedelemmel (2022-ben), ami jelentősen meghaladja a magánszektor átlagát. Ennek az egész rendszernek a költsége már nem áll arányban azzal a gazdasági termékkel, amit Franciaország évente előállít.
Emellett meg kell említeni a 2,3 millió munkanélkülit (a gazdaságilag aktív népesség 7,5 százaléka 2024-ben), ami azt jelenti, hogy nem 30 millió francia járul hozzá a gazdasági értékteremtéshez, hanem csak 27,7 millió.
Ezekről a kérdésekről úgy tűnik, a szeptember 18-án tüntető franciák nem értették meg Bayrou miniszterelnök szavait, aki szeptember 8-án lemondott, amikor a televízióban kijelentette, hogy Franciaország évente 50 milliárd euró értéket termel, de 150 milliárdért kölcsönöz, hogy fedezze kiadásait. Pedig ezek olyan egyszerű számítások, amelyeket bárki megérthet.
A szeptember 18-i francia sztrájkok után: Franciaország elkerülheti-e a közelgő katasztrófát?
Nehezen, mert a zavargásokban részt vevő szervezetek és vezetőik túl jól szervezettek, és az évek során kialakult zűrzavar lett a megélhetésük forrása. A politikai világ nem meri megragadni a valódi problémát, nevezetesen Franciaország munkaerő-volumenét, mert az nagyon népszerűtlen lenne (nem ez volt-e Bayrou kormánya bukásának egyik oka, amikor csak két munkaszüneti napot szüntettek meg?)
Pedig a számok nem hazudnak: tegyük fel, hogy minden munkaképes korú francia 10 százalékkal több időt tölt el munkával (39 óra a 35 helyett), egy egyszerű számítás azt mutatja, hogy hét év alatt a termelt gazdasági érték kétszeresére nőne. Kiterjesztve öt vagy tíz évre, meglepő eredményeket kapnánk! Többé nem lenne deficit, nem lenne oka a folyamatos sztrájkoknak, és minden francia nyugodtabb lenne.
Nézzük meg Hollandia példáját! 1953-ban egy tenger felől érkező árvíz hatalmas károkat okozott az országban: 1800 halott, 70 ezer ember evakuálása, 4500 lakás megsemmisülése és 50 ezer épület megrongálódása, nem is beszélve a 200 ezer hektárnyi föld elöntéséről, ahol helyenként a víz 4,5 méter magas volt, és ezrek haltak meg az állatok közül.
2021-ben Hollandiában a medián éves életszínvonal 29 500 euró volt, Franciaországban pedig csak 23 100 euró – tehát 22 százalékkal kevesebb –, ugyanakkor a juttatások és az egészségügyi ellátás legalább olyan magas szintű, mint Franciaországban.
De a hollandok keményen dolgoztak, hogy újjáépítsék az országukat. Ma a nyugdíjkorhatár 67 év, 65 éves kortól pedig folyamatosan emelkedik. A franciáknak tehát sokkal konstruktívabb lenne ebből az országból meríteni, mint blokkolni az országot és csodákban hinni.