Szent Pál–Szent Lajos-templom, Párizs egyetlen jezsuita temploma

Létrehozását XIII. Lajos támogatta, aki a nevét is adta neki, és 1641-re fejeződött be. Az egyházközség híres volt gazdag berendezéséről és műalkotásairól, amelyeket a forradalom idején szétszórtak, s ma a Louvre-ban és Chantillyben tekinthetők meg. 1641-től 1762-ig élte fénykorát: itt prédikált Bossuet és Bourdaloue, akiket Mme de Sévigné is hallgatni járt; Marc-Antoine Charpentier és Rameau pedig karnagyként működött itt. XIII. Lajos és XIV. Lajos szíve sokáig itt volt őrizve. A forradalom idején az egyházművészeti alkotásaitól fosztották meg, könyvtárat rendeztek be benne a környékbeli kolostorokból származó könyvekkel, s a Szabadság-kultusz céljára használták. 1802-ben visszakapta vallási szerepét, s nevéhez hozzátoldották a Saint-Paul-ot, mivel a szomszédos Saint-Paul-templom épp akkor pusztult el. A Második Birodalom idején Baltardot bízták meg a felújításával. A barokk stílusú templom homlokzata három szinten, két korinthoszi és egy kompozit oszloprenddel díszített színházszerű megjelenést mutat. Belül a terve a római Gesù-templom mintáját követi: a mellékkápolnák oldalhajóként szolgálnak, a kupola pedig korának legnagyobbika volt. A szomszédos Charlemagne líceum 1802 óta a 17. században épült jezsuita kolostor épületében működik.