Parvis a Sacré-Cœur bazilikához, páratlan kilátás Párizsra

A Sacré-Szív bazilika előtere gyakran pihenőhely, akár a domb megmászása után, hogy levegőt vegyünk, akár egyszerűen azért, hogy gyönyörködjünk Párizs kilátásában, vagy pedig a bazilika megtekintése előtt.
A Sacré-Szív bazilika előtere: megállás a főbejárat előtt
A bazilika majdnem pontosan dél felé néz. Valójában az előtér és a bazilika a párizsi Notre-Dame-ral szemben áll. Nem véletlenül, hiszen a bazilika Jézusnak van szentelve, míg a Notre-Dame a fiának, Mária anyának. A két épület így egymással szemben áll távolságból.
Párizs panoráma kilátása a Sacré-Szív bazilika előteréről
Persze Párizs panoráma kilátása az előtérről nem a legimpozánsabb a fővárosban. Az, amit például a Diadalív felől láthatunk, sokkal lenyűgözőbb, de a Sacré-Szív előteréről is gyönyörködhetünk a bazilika déli homlokzatában és lovas szobrainál… méghozzá nyugodtan, a lépcsőről, ha a tömeg engedi.
A Sacré-Szív előtere és az utcai előadások
Valóban, a turisták tömege vonzza a utcai előadóművészeket, akár hivatásosokat, akár amatőröket, mint például zsonglőröket, bábszínházat vagy utcai árusokat. Ezek az előadások főleg az előtéren összpontosulnak, de a Haut-Montmartre utcáiban is találkozhatunk velük.
Az előtér és a bazilika külseje
A bazilika építésze Paul ABADIE volt, de hat építész váltotta egymást, hogy ötven év alatt befejezze az épületet. Az alapkövet 1875-ben rakták le, de a fundamentum problémái késleltették a kripta építését egészen 1878-ig, majd a bazilikaét 1881-ig. 1914-re minden készen állt a felszentelésre – beleértve a harangtornyot, amelyben a „Savoyarde” nevű, 19 tonnás harangot őrizték –, de az első világháború (1914–1918) kitolta a ceremóniát 1919. október 16-ára.
Az épületet hivatalosan 1923-ban fejezték be, amikor a belső díszítés, köztük a szentély mozaikjai is elkészültek. Az 1930-as években kezdtek hozzá az épületek melléképületeinek, a sekrestyének, irodáknak és egy hálóteremnek a felépítéséhez, hogy a zarándokokat elszállásolják.
A bazilikát végül a második világháború után fejezték be, amikor a bombázások megsemmisítették az üvegablakokat. „Összességében a munka hatszor drágább lett a tervezettnél, és több mint fél évszázadon át tartott.”
A bazilika római-bizánci stílusa és jellegzetes fehér kövei
Ellentétben a középkori templomokkal (mint például a párizsi Notre-Dame gótikus stílusa, 1163–1240), a stílus a konstantinápolyi Hagia Szophia, a velencei Szent Márk-bazilika vagy a ravennai bazilika mintáira épül.
A külső köveket, amelyeket „Château-Landon” néven ismernek, a Seine-et-Marne-i Souppes kőbányájából hozták. Különlegességük, hogy nagyon kemények, finom szemcséjűek, és az esővíz hatására kifehérednek.
A bazilika, a kupola és a laterna méretei
Bazilika: hosszúság 85 méter – szélesség 35 méter
Kupola: magasság 83 méter
Laterna: magasság 55 méter, átmérő 16 méter.
A bazilika előteréről egész Párizs belátható. A kupola megmászása, amely 200 méternél is magasabbra nyúlik, lehetővé teszi, hogy egy 50 km-es körzetben elterülő tájat csodáljunk meg. Így ez Párizs legmagasabb pontja a Tour Eiffel után (amelyet egyébként 1889-ben építettek!).
A Sacré-Szív templom és bazilika
A felszenteléskor a templom basilica címet kapott, így zarándokhely lett.
A Krisztus szívét az Eucharisztia misztériumában imádják. Az imádat ima egyaránt szolgálja a eucharisztikus misztérium előkészítését és folytatását.

Ez egy folyamatos ima a világegyház és a világ érdekében. 1885 óta hívek – férfiak, nők és gyermekek mindenféle származással – váltják egymást a bazilikában, hogy megszakítás nélkül, nappal és éjjel imádkozzanak. Ez a misszió a bazilika megszentelésekor kapott küldetés: állandó közbenjárás a világegyház és a világ javáért.
A Sacré-Cœur-bazilika belseje
A belső tér római-bizánci stílusa is hozzájárul ennek a „Isten házának” harmóniájához és békéjéhez. A fény és a részletes építészeti elemek a kórus felé irányítják a figyelmet, ahol a liturgikus ünnepek és a Szent Sákramentum imádata zajlik.
A nagy mozaikot 1900 és 1922 között készítették.
A színes üvegablakokat 1903 és 1920 között szerelték be, ám 1944-es bombázások során megsemmisültek, majd 1946-ban újjáépítették.
A nagy orgona a híres Cavaillé-Coll műve.