Rue de l'Abreuvoir a Montmartre, békés, romantikus, időtlen

A rue de l'Abreuvoir a Montmartre dombon, a párizsi 18. kerület Grandes-Carrières negyedében található. Vidéki, csendes báját őrzi. Valószínűleg ez Montmartre leghíresebb utcája, többek között a rózsaszín ház (2. szám) és a Sacré-Cœurre nyíló kilátás az Allée des Brouillards és a Dalida tér felől.

Az utca eredete: 1325 A nevét egy 1325-ben már említett útról kapta, amely eredetileg „a But felé vezető utcácska” néven szerepelt. A „But” egykori szökőkút volt, amely ma a Constantin-Pecqueur térrel azonosítható.

1672-ben Albert Jouvin de Rochefort térképén még útként jelölték. Végül 1843-ban kapta mai nevét, mivel a montmartre-i régi víznyelőhöz, a rue Girardon sarkához vezető út volt. Gérard de Nerval 1854-ben így írt róla: „Ami ebben a kis térségben, a Château des Brouillards nagy fáinak védelmében vonzott engem, az (...) a víznyelő közelsége volt, ahol esténként a lovak és kutyák fürödtek, valamint egy régi stílusú szökőkút, ahol a mosónők, akár Werther első fejezeteinek egyikében, beszélgetve énekeltek.”

A víznyelő, a Radet-malom és a Galette-malom A mai villa Radet (vagy Radet-villa), egy gyönyörű 20. század eleji rezidencia áll az egykori víznyelő és szökőkút helyén, amely ma már nem létezik. A nevét a Radet nevű malomtól kapta, amelyet a rue Lepic és a rue Girardon sarkára helyeztek át, és (tévesen) Galette-malomnak neveztek el. Érdemes megjegyezni: ez az egyetlen páratlan számú ház (15) az utcában, amely a Cité internationale des Arts kertjei mellett, a folie Sandrin mellett húzódik.

Emlékpontok az Abreuvoir utcában

Ebben a rue de l’Abreuvoir utcában kezdődik Marcel Aymé Les Sabines című regénye, aki a közelben élt. Sabine-nek megvolt a képessége az ubikációra. Testileg-lelkileg egyszerre lehetett annyi helyen, ahányat csak akart.
N° 2: a rózsaszín ház, melyet számos festő, köztük Utrillo is megörökített.
N° 4: napóra. Itt lakott Henry Lachouque parancsnok (1883–1971) is, katonatiszt és a napóleoni hadjáratok történésze. Az épület jellegzetes építészeti megoldásai – látható kő- és gerendafalai – teszik különlegessé. Figyeljünk meg néhány díszítőelemét: kőből faragott sasokat (ezek adták a ház nevét), egy fülkében elhelyezett, kékre festett, csillagos égboltot idéző fülkében álló Szűz Mária-szobrot, valamint a napórát, amelyen a „Quand tu sonneras, je chanteray” felirat olvasható. A *y* betű régi stílust kölcsönöz a feliratnak, noha a napórát 1924-ben, a ház építésének évében készítették. A „quand” szóban található fordított *n* pedig valószínűleg a cirill ábécére utaló tréfás megjegyzés. Lachouque parancsnok, bár főként a Császárság korának történetével foglalkozott, 1934-ben restauráltatta Napóleon longwoodi házát is.
N° 6: feltehetően itt élt Georges Bottini festőművész.
N° 12: ebben a 1883-ban épült kis házban lakott Camille Pissarro, aki 1888 és 1892 között bérelt itt lakást.
N° 14: egy „Maison Georges” nevű fűszeres-bár volt, melyet 1924-ben Baillot úr és felesége vett át, és fokozatosan étteremmé alakították át, az „Abreuvoir” nevet adva neki. A második világháború és a megszállás idején a házaspár a pult cinklapját gipszfal mögé rejtette, hogy megóvja a németektől, akik minden fémet begyűjtöttek és beolvasztottak. A háború után az „Abreuvoir” volt a montmartre-i „utolsó négyes vacsorájának” résztvevőinek találkozóhelye. Az étterem 1957-ben végleg bezárt, és Baillot fia lakóházzá alakíttatta át. A híres pultot a Montmartre Múzeumnak ajándékozta, ahol ma is megtekinthető.
N° 16, rue Girardon (a két utca sarkán): a Villa Radet, a Cité internationale des arts montmartre-i telephelye, a volt montmartre-i itató helyén épült, amely még 1854-ben is állt, amikor Gérard de Nerval így írt: „Ami leginkább elbűvölt ebben a kis térben, melyet a Brouillards kastély nagy fáinak árnyéka borít be, az […] az itató közelsége, ahol esténként a fürdőző lovak és kutyák látványa elevenedik meg […]”.
N° 18, rue de l’Abreuvoir (Dalida tér): itt forgatták Robert Thomas 1964-es Patate című filmjét Pierre Dux, Danielle Darrieux és Jean Marais főszereplésével.